Vagyis csak majdnem. Napok óta tologatom, hogy az élet fontos dolgait leírjam, de csak nem sikerült, egészen idáig!
Nagyon furcsa az az érzés, hogy napi szinten többször is bevillan, hogy kellene csinálnod valamit - esetemben most az, hogy ezt elmeséljem itt - , aztán miután összekacsintasz magaddal, hogy "Igen! Kéne ezzel foglalkozni! Toljuk!", a következő pillanatban nyom nélkül tűnik el a fejedből.
Ráadásul ez azért válik kaland jellegű dologgá, mert egy idő után elkezded észrevenni, hogy ez a fel-felbukkanó kis tennivaló mindig csak egy kis ideig marad a fejedben, és próbálsz egyre inkább koncentrálni arra, hogyha újra jön, akkor leírd, megcsináld vagy ami kell. Szerencsétlenségedre ezek a szándékok az eredeti gondolattal együtt mennek a levesbe, de legközelebbre újra visszatérnek jó esetben, és a gondolat megmentésére szervezett küldetésedet onnan folytathatod, ahol abbahagytad.
Egyszer sikerülni fog, csak kitartónak kell lenned. Egész gyorsan összehoztam ezt a történetet is, végül is csak 3 videót és 18 képregényes rövidtörténetet néztem meg. Itt az egyik:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
